"A gyermekkor virágos kertjéből,
Ne vágyj kilépni oly korán,
Hisz örömödnek vége, s nyugalmadnak is,
Ha túl vagy a kert határán.
Oh, maradj bent míg csak lehet,
Kevés örömöt ad a zord való,
Addig maradj és örülj, míg gyermek vagy,
Szelíd, kis gyermek és ÁLMODOZÓ!"
A Fotóalbumban újabb tartalmak lettek feltöltve!!
Frissítve: 2011.03.03.
Valaki fürdene
2010.04.25
Mazsola ítéletnapig is eltanyázott volna a kályhalyukban, mert ott mindig volt egy kis meleg hamu, Manócska azonban nem tartotta ezt megfelelő hálóhelynek...
A csutkababa
2010.04.25
Szép időben, mikor a rét fölött hosszú szálakban úszott az ökörnyál, Mazsola legszívesebben a ház körül turkált.
Esős napokon azonban bekényszerült a szobába, s ilyenkor bizony kezdetét vette a nyafogás:...
A cukorrépa meg a zöld disznó
2010.04.25
Egy este Mazsola már az ágyban feküdt, tisztára mosdatva, fényesre kefélt körmökkel, Manócska pedig zsákot foltozott a tűzhely mellett. Csend volt, csak a víz zümmögött a fazékban...
A farkasok
2010.04.25
Egyik nap olyan jeges szél fújt, hogy Fülöpke, akit sóért küldtek a Futrinka utcába, hazafelé majd megfagyott útközben, s betért kicsit melegedni a tökházba...
Az ehető ház
2010.04.25
A Futrinka utca végén, szinte már a mezőn, ócska, molyette kalap hevert. Ez alatt a kalap alatt tanyázott Manófalvi Manó, a madárijesztők barátja...
Az öreg malac
2010.04.25
Nem messze a tökháztól volt egy nagy tócsa. Mikor befagyott, Egérke hívta Mazsolát, hogy menjenek csúszkálni a tócsa jegére...
Tavalyi bogáncs
2010.04.25
Ha Mazsola sétálni ment Egérkével, többnyire csak bosszankodott. Az a szemfüles Egérke ugyanis mindig talált valamit útközben: hol egy szép, csíkos gerletollat, hol valami színes kavicsot vagy ágacskát, aminek manóformája volt...
Manócska szárnya
2010.04.25
Hideg napokon Mazsola előszeretettel üldögélt a kályhalyukban. Itt jó meleg volt, hatalmas nagyokat lehetett szundikálni. És lustálkodni. El is lustult Mazsola olyannyira, hogy még enni sem akart előjönni...
