Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pók meg a légy - lett mese

2010.04.18

A pók meg a légy - lett mese

Réges-régen nagyon nehéz volt az ember élete, mert nem tudott tüzet csiholni. Amint a nap lenyugodott, a földön sötét és hideg lett. Az emberek ugyan tudták, hogy a pokol térségeiben van elég tûz, de oda senki sem merészkedett.

Abban az idõben csak egyetlen király uralkodott az egész világon. Akkora hatalma volt, hogy nem csak az emberek fogadtak neki szót, de a vadak és a rovarok is, egyáltalán: a földkerekség minden élõlénye.

Egy nap a király kihirdette, hogy gazdagon megjutalmazza azt, aki leereszkedik a pokolba és tüzet hoz onnan.

Sokan próbálkoztak, de senki sem járt szerencsével: tüzet nem hozott senki.

A király nem csüggedt, tovább biztatott. Összehívta tanácsadóit, és megparancsolta nekik, hogy még csábítóbb jutalmat eszeljenek ki a hõs számára, aki tüzet hoz az embereknek.

Sokáig tanácskoztak a tanácsadók, végül is a következõ határozatot hozták: Aki tüzet hoz a földre, olyan jutalomban részesül, hogy odaülhet bármikor bárki asztalához.

Mentek is a követek, és megvitték a hírt nemcsak az embereknek, de a vadaknak, a madaraknak és a rovaroknak is. Újból sokan próbálkoztak a veszélyes úttal, de minden hiába. Abból a mélységes-mélybõl senki nem tudott tüzet felhozni.

Tudomást szerzett a hírrõl a pók is. Azonnal munkához látott: kezdte fonni fonalát, amelyiken majd leereszkedik a pokol térségeibe. Amikor aztán elkészült vele, nem szólt senkinek egy szót sem, hanem útnak indult. Oda is ért szerencsésen a pokolba vezetõ szakadék széléhez. Fonalát erõsen odakötözte egy tölgyfa kiálló gyökeréhez és már ereszkedett is rajta lefelé, egészen a pokol fenekére. Megragadott egy égõ zsarátnokot, s már igyekezett is felfelé a fonalon. Szerencsésen fel is jutott a tûzzel a földre.

Bár elsõosztályú mászó volt a pók, mégis csak nagyon kimerült, míg olyan mélységbõl fölhozta a tüzet. Amikor aztán felért, érezte, hogy meg kell pihennie, hogy szundítania kell egyet. Letette maga mellé a zsarátnokot, és lehevert. Csakhogy annyira fáradt volt szegény, hogy mélységes álomba zuhant.

Már megvirradt, az emberek már hajtották ki az állatokat a legelõre, de a pók még mindig aludt. A légy is felébredt, zümmögve szálldosott erre-arra. Egyszer csak valami szokatlan szag csapta meg az orrát. Röptében körültekingetett, egyszerre meglátta az alvó pókot, mellette az égõ tüzet!

Mindjárt kitalálta, hogy a pók meghozta a pokolból a tüzet. Azt gondolta: Tudja is az ilyen hétalvó, hogyan kell bánni a tûzzel? Addig alszik itt, míg a tûz majd egészen elhamvad. Elviszem inkább én a királynak, engem úgyis jobban megillet a jutalom!

- Itt a tûz, uralkodóm! A pokolból hoztam, életem kockáztatása árán! - mondta büszkén a királynak.

Nagyon megörült a király. Azonnal elrendelte, hogy a légy tiszteletére gazdag vendégséget csapjanak, és még aznap átadott neki egy írást, amelyen ez állt:

"A tûz megszerzése fejében odaülhet ezentúl a légy bármely asztalhoz. Ez a joga örökös!"

A pók csak alkonyatkor ébredt fel. Körülnézett - hová lett a zsarátnoka? Szaladt ide, szaladt oda, kereste, hiába. Mindenki kinevette. Megbolondult tán? Hiszen már mindenki tudja, hogy a tüzet a légy hozta, méghozzá élete kockáztatása árán!

Amikor ezt a pók meghallotta, csakugyan majdnem megzavarodott. Tele torokkal kiabálta:

- A légy tolvaj! A légy tolvaj! Ellopta a tüzemet! Hiszen én hoztam a pokolból a zsarátnokot! Engem illet a királyi jutalom!

Sokan el is hitték a póknak, de hát mit tehettek? Most már késõ, hiszen a légy már írást is kapott hõstettérõl!

Ez még jobban elkeserítette a pókot. Kifulladva, botladozva érkezett a király elé, hogy elmondja neki, hogyan lopta meg õt a légy.

A légy ott ült a király jobbján, a legelõkelõbb helyen.

- Hazudik a pók, mint a vízfolyás! - mondta. - Talán látta valaki, hogy hozza a tüzet? Senki a világon!

A király igazságot akart köztük teremteni. Felkérte a pókot, hogy terjessze elõ bizonyítékait.

A pók azt állította, hogy a fonál, amelyen a pokolba ereszkedett, még bizonyára ott lóg a szakadékban.

Odamentek hát a király szolgái, de bizony a fonalat nem találták. Valószínûleg kigyulladt a zsarátnoktól, amikor a pók felfelé mászott vele.

Nem tudta a pók bebizonyítani az igazát. Hazafelé menet megátkozta a legyet, és bosszút fogadott egész nemzetsége ellen.

Ettõl kezdve fonnak a pókok hálót, hogy fogdossák vele a legyeket. És a legyek élnek a jogukkal: odatelepszenek minden asztalhoz.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.